Színház az egész világ, még a szivattyúzás is

A legújabb tehetségkutató műsor ezúttal nem énekeseket, zenészeket, bűvészeket vagy illuzionistákat keresett, hanem még nem, vagy csak kevéssé ismert színészeket, egy nagyszabású produkcióhoz, amivel egyben megalapozhatta a legtehetségesebbek esetleges színházi karrierjét is. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a hírnévben, színészi karrierben reménykedők, százával érkeztek a meghirdetett tehetségkutatóra. Az első rostákról ugyanúgy készült felvétel, mint a zenei változatokban, így sokan voltak, akiknek jutott egy-két perc a rivaldafényből, hogy kinevethesse szegényeket a nagyérdemű publikum. Így járt egy keringető szivattyúk forgalmazásával foglalkozó férfi is, aki bár szerette a hivatását, megszerette volna ragadni a nagy lehetőséget, hogy kitörjön addigi életéből, és gyermekkori álmának eleget téve bekerüljön a show-businessbe, színész legyen.

keringető szivattyú

keringető szivattyú

Sajnos az ég nem áldotta meg olyan színészi tehetséggel, mint ahogy azt ő elképzelte. Rengeteget készült a meghallgatásra, verseket tanult, jeleneteket magolt be, tükör előtt gyakorolt. Felesége bolondnak tartotta, gyermekei pedig szórakoztak rajta, de nem tántorodott el. A nagy nap előtt is mondta neki a neje, hogy lehet, jobban járna, ha nem menne el, viszont a férfi válaszra sem méltatta, beült az autójába, hogy elmenjen a hetven kilométeres távolságban található tévéstúdióba, ahol a tehetségkutatót tartják.

Nem sikerült túl jól a szereplése. Bár ő mindent megtett, a beképzelt és gőgös zsűritagok mindegyike leszavazta, szidalmazta, és egy jó, támogató szót se mondtak neki. Teljes letörtségben hagyta el a színpadot, álmai romokban hevertek. A sors viszont nem ment el emellett szó nélkül. A közelben két helyi dolgozó beszélgetett arról, hogy milyen borzalmasan van megoldva ennek az épületnek a szigetelése, és a fűtés hatalmas költségeket emészt fel. A férfi, bár le volt törve, és elsőre el akarta engedni a füle mellett a meghallott beszélgetést, mégis közelebb lépett a két emberhez, és érdeklődött a keringető szivattyúkról. Ők úgy néztek rá, mint borjú az új kapura, teljesen meg voltak győződve arról, hogy a szigetelés az egyetlen probléma, és egyedül az magyarázza, hogy az épület nehezen fűthető. A férfi erre teljesen feltárta hivatását, ismertette minden tudását, hirtelen, munkaidején kívül állt neki értékesíteni a terméket. A két dolgozó névjegyet kért tőle, hogy főnökükkel egyeztetve majd felkeresik, és kérnek tőle ajánlatot. Nem is kellett sokat várni, két nappal később csörgött a telefon, s az épület igazgatója felhívta a tehetségkutatón kudarcot vallott férfit, aki készséggel vállalta, hogy visszatér bukásának helyszínére, hogy bemutatót tartson a keringető szivattyúkról.

Az előadáson kifejtette, hogy egy drágább szivattyú hosszú távon mennyire megéri, hiszen a villamos-energia igénye alacsonyabb, jól idomul a változó igényekhez, így csökkenti az épület rezsijének nagy részét képező fűtésszámla összegét, megtérítve a befektetést egy éven belül. Az igazgató el volt ragadtatva, és nyomban megrendelt egy drágább szivattyút, ami még belefért az évi költségvetésbe. Olyan szinten hálás volt a férfinak, hogy kérdésekkel kezdte bombázni, mi az, amit még megtehetne érte, cserébe a segítségéért. A férfi szerényen elmesélte neki kudarcát a tehetségkutatón, amit abban az épületben tartottak, és hogy mennyire szeretett volna szerepet kapni. Az igazgató, bár kifejtette, hogy semmi köze a műsorhoz, mégis tett egy ígéretet a férfinak, hogy megpróbál beszélni a producerekkel, amennyiben ténylegesen azt látja egy hónappal később, hogy a fűtésszámla lényegesen csökken az új szivattyúnak köszönhetően.

Elkezdődött December hónapja, a tehetségkutató műsor pedig véget ért a tévében, minden szerepre kiválasztottak valakit. A férfi családja hétről hétre nézte a műsort, a férfi pedig a sarokban ülve tovább álmodozott, hogy a segítsége és a szivattyú eladása még élteti a reményeit a bekerülésre, viszont a hetek múlásával egyre csökkent a bizakodása, míg végére teljesen elkeseredett és elkedvetlenedett. Már nem is számított semmire, álmait háta mögött hagyta, megfeledkezett az épületről, az igazgatóról és a műsorról, amikor egy keddi délutánon megcsörrent a telefonja. Az igazgató kereste. Nagyon pozitívan beszélt az épület lecsökkent rezsijéről, s hogy már mennyire látja a szivattyúba történt beruházás költségének megtérülését. Majd pedig rátért a tárgyra, hogy nem felejtette el ígéretét, és, bár nincs nagy beleszólása, elintézett neki egy kisebb szerepet a színdarabban. A férfi nem is találta a szavakat, majd hálálkodni kezdett, végül pedig olyan boldogságot érzett, amit utoljára gyermekei születésekor, vagy az esküvőjén.

Így esett, hogy egy keringető szivattyú értékesítésével foglalkozó, kevés színészi tehetséggel megáldott férfi, a kereskedelmi televízió nagyszabású színházi előadásán, második alabárdost játszott a Harmadik Richárban.