Színház után mamánál kiderült, hogy megint sumákol – elromlott a bojler

Nagyon régi hagyomány a családomban, hogy a születésnapokat és a névnapokat közös programmal ünnepeljük, ezt szánjuk egymásnak ajándékként. Abból indult a dolog, hogy mivel mindannyian nagyon elfoglaltak vagyunk, és nagyon keveset tudunk találkozni, jó ötletnek tűnt, hogy ezeknek az ünnepeknek az apropójából tudunk kicsit együtt lenni, illetve mindenki megspórolja azt a felesleges kínlódást, miszerint mindenképpen kell venni valami ajándékot az ünnepeltnek, aminek a vége általában valami nagyon haszontalan, felesleges butaság. A közös program mindig jó ajándék, az élmény egy életre megmarad, és ilyenkor mindenki úgy időzíti a dolgait, hogy ha törik, ha szakad, de legyen megoldható a jelenlét.

Mivel jó sokan vagyunk, sok féle programot csinálunk együtt ebből az apropóból, de nekünk a mamával a színház a kedvencünk. Gyerekként kedveltem meg ezt a programot, mikor először láttam a Padlást, azóta élek-halok érte. Persze maga az egész misztikus világa, az előadások sokfélesége is érdekes a számomra, de a legjobban azt szeretem benne, hogy ilyenkor a mamával szigorúan egymás mellett ülünk, és végig kommenteljük egymásnak az egész darabot. Tudom, hogy ez nem valami elegáns és nem is illendő, de mi már csak ilyenek vagyunk, renitensek.

Hagyománnyá vált az is, hogy utána én mindig hazaviszem a mamit, és ha másnap úgy van dolgom, ott is alszom nála, hogy még egy pár pohár bor kíséretében ki tudjuk tárgyalni a látottakat. Mami nagyon jó fej, és igazi díva, de a beszélgetéseink természetesen az esetek 90%-ában arról szólnak, hogy milyenek voltak a darabban szereplő férfiak.

Már nagyon régen nem voltam nála, mert mint korábban említettem, sokat dolgozom, így különösen örültem, hogy a múlthéten, apu szülinapja alkalmából elmentünk színházba, és mivel másnap nem is volt dolgom délelőtt, így jó szokásunkhoz híven ott is tudok aludni.

Mikor megérkeztem, rögtön mondtam is maminak, hogy remélem, hogy megvan még a pizsamám, amit a múltkor átvittem, mert nem hoztam magammal. Meghökkentem, mikor azt mondta, hogy lehet, hogy jobb lenne, ha most nem mennék át hozzá inkább. Sosem mondott még ilyet, egyszerűen nem is tudtam hova tenni a dolgot. A Darab végéig ezen rágódtam, de annyira vágytam rá, hogy menjek, hogy nem voltam hajlandó annyiban hagyni, így mikor vége lett, közöltem vele tényként, hogy márpedig én akkor is megyek, ha ő nem akarja. Szinte csalódottnak láttam az arcát, így egyre kíváncsibb lettem, mi lehet a háttérben. Mami nagyon rafinált, sosem szól, ha valami baj van, mindig megold mindent egyedül, így azt sejtettem, most valami olyan gond lehet, amibe beletört a bicskája, de nem mondja el természetesen, mert az ő szavaival élve: „nem akar terhelni.”

Szóval felmentünk hozzá, és én azzal kezdtem, hogy jól szétnéztem a lakásban, hátha találok valami nyomot, amin elindulhatok. Persze nem találtam semmit. Leültünk hát a konyhába, és elkezdtünk beszélgetni, ahogyan mindig. Kicsit feszültnek tűnt, de lassan már kezdtem arra gondolni, hogy csak bebeszélem magamnak az észrevételeimet, és igazából nincs is semmi baj. Aztán mégis rájöttem a turpisságra, ugyan is, mikor elindultam, hogy lefekvés előtt még gyorsan lezuhanyozom, rendesen rám kiabált, hogy nem mehetek. Akkor már biztos voltam benne, hogy a fürdőszobában lesz a probléma. Ügyet sem vetve a tiltására, bementem a fürdőbe, és megengedtem a kádban a vizet. Engedtem már vagy 10 perce, de egyszerűen nem akart meleg víz jönni a csapból. Kikiabáltam neki, hogy nincs meleg víz, erre pedig csak annyi volt a válasz: „Tudom, szerinted miért mondtam, hogy ne fürödj le? „

Egyszerűen nem értem, hogy miért gondolja ez a nő, hogy nem lehet segítséget kérni. Sőt, kifejezetten zavar, hogy nem szól, ha olyan baj van, amit nem tud megoldani. Kiderült ugyan is, hogy már több, mint 2 hónapja rendetlenkedik a bojler, de ő felhívta a szomszéd Marika néni szerelőjét, aki azt mondta, Hajdú bojler szerelést nem vállal. Van egy olyan érzésem, hogy ez a szerelő nem akart a maminak segíteni, hiszen a Hajdú az egyik legelterjedtebb és legjobb bojler márka itthon, nem értem, hogy egy szerelő, hogy nem vállalja el a szerelését.

Másnap reggel az első dolgom volt, hogy rákerestem a neten, van-e kifejezetten Hajdú bojler szerviz. Természetesen rengeteg ezzel foglalkozó céget találtam. Kiválasztottam a számomra legszimpatikusabbat, és ki is hívtam őket. Annyira nagy szerencsém volt, hogy annak ellenére, hogy teljesen be vannak táblázva, pont volt egy megüresedett időpontjuk még aznapra, és pár óra alatt meg is oldották a problémát, ami miatt a mami hónapok óta hideg vízben fürdik.

Természetesen jól megdorgáltam a végén, és megkértem, hogy soha többé ne csináljon ilyet, mert felelőtlenség egy ilyen idős embernek hideg vízben fürödni minden nap. Megígérte, hogy legközelebb szólni fog, ha bármiben segítségre lenne szüksége, így nyugodtan hagytam ott.

Szóval nem csak azért fontosak számunkra ezek az alkalmak, mert szép ünnep valakinek a világra jötte a családból, de azért is, mert ilyenkor van lehetőségünk kicsit odafigyelni is egymásra, és meghallani a segélykiáltást a hosszú csend mögött.