Talán mégsem olyan szomorú történet

Múlt héten színházban voltunk. Egy klasszikust néztünk meg a családdal, Shakespeare Szentivánéji álmát. Szeretjük a komédiát, és már a gyerekek is elég nagyok a néhol kissé pajzán humorhoz. Fontosnak tartom, hogy évente minimum kétszer-háromszor közös kulturális programot csináljunk. Néha elvisszük a gyerekek egy-egy barátját is, de most csak négyen voltunk, a szűk család.

A szünetben aztán találkoztunk Bea barátnőmmel. Jól meglepődtem, mikor a büfében hátranéztem, és megláttam. Nagyon jó barátnőm, de mostanában nem állt a helyzet magaslatán, válságba került a házassága. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy az anyukáját hozta el az előadásra, a születésnapja alkalmából. Sajnos a szünet nem volt elég arra, hogy kibeszélgessük magunkat, megbeszéltük hát, hogy másnap átmegyek hozzá. Meg akartam kérdezni a férjéről is, még ott a színházban, de végül mégsem mertem, mert, mikor az utóbbi időben felemlegette, nem bírta ki sírás nélkül. Nem akartam, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljön, ha esetleg még mindig nem tudja türtőztetni magát, úgy döntöttem hét, jobb lesz, ha ezt másnapra hagyom.

Így aztán meglátogattam. Leültünk egy kávé mellé beszélgetni, és kérdeznem sem kellett, rögtön a férjéről, Bencéről kezdett beszélni. Azt mondta, múlt héten annyira maga alá került, hogy muszáj volt valamit tennie: felkeresett hát egy magánnyomozó irodát, hogy figyeljék meg a férjét, mert arra gyanakszik, hogy megcsalja. Egy kicsit megdöbbentem. Kérdeztem Beától, nem lett volna-e jobb, ha csak kettőjük között marad az egész ügy, de azt mondta, Bence nem hajlandó sem kommunikálni, sem pedig tanácsadásra menni. Végül is elfogadhatónak tartom a döntését. Azt hiszem, a bizonytalanság és a tehetetlenség az, ami a legjobban őrületbe tudja kergetni az embert.

Tehát megkeresett egy magándetektívet, aki most nyomoz a férje után. Mikor kérdeztem, hogy mire jutott, azt mondta, hogy van egy nő, akivel rendszeresen találkozgat, ugyan a nyomozónak konkrét bizonyítékot még nem sikerült szereznie, de jó eséllyel igaz volt a megérzése, és Bencének szeretője van. Úgy tűnt, a klasszikus titkárnős esetről van szó. Szegény Bea! Nem ezt érdemelte. Azt mondta, már csak a bizonyítékra vár, és beadja a válást. Még szerencse, hogy nincs gyerekük, aki az egésznek a levét meginná.

Úgy tűnt egyébként, hogy egészen összeszedte magát, mióta sejti, hogy mire számíthat. Már nyugodt hangon mesélte a történteket, nem kapta el a sírógörcs, mint mikor utoljára láttam. Elmesélte, hogy tulajdonképpen kicsit izgalmas is ez az egész nyomozás. Igaz, ő nem csinál semmit, nem is csinálhatna, az a fő feladata, hogy minél természetesebben viselkedjen. A magánnyomozó iroda egyébként az elmondása alapján korrektnek tűnt. Egy férfi nyomoz, de az iroda kapcsolatban áll egy ügyvéddel, aki (ha válásra kerül a sor) szívesen segít. Ez azért is jó Beának, mert Bencével eddig egyetlen ügyvédjük volt, aki a férje barátja, biztosan őt képviseli, ha elválnak, Beának pedig mást kell keresnie.

Elmesélte azt is, hogy a nyomozóval azt beszélték meg, hogy Bea anyukájánál találkoznak, hiszen őt úgyis rendszeresen látogatja, ezért nem tűnik föl Bencének. Képeket kap, és éttermi számlákat, mint a filmekben. El sem tudom képzelni, milyen lehet. Még csak kétszer találkoztak, de Bea anyukája annyira megkedvelte a detektívet, hogy a második alkalomra már zserbót készített neki.

Bea mesélt még pár dolgot, és én is neki, aztán lassan szedelőzködtem, hogy mire Bence hazaér, ne legyek otthon. Nem tudom, ilyenkor a sok erőn kívül mit kell kívánni a másiknak, hiszen már szinte bizonyos, hogy a dolgok a lehető legrosszabbra fordulnak majd.

Mikor hazaértem, gyorsan megnéztem a színházműsort, mert arra emlékeztem, hogy Bea kedvence a Bűn és bűnhődést, de azt éppen nem játszották, és lehet, hogy jobb is így. Vettem két jegyet a My fair lady c. darabra a következő hónapra, aztán felhívtam Beát, hogy jöjjön el velem, ha van kedve. Nagyon megörült a felajánlásnak, és azt hiszem ennyi, amit barátként tehet az ember: kifejezi a támogatását, és kicsit jobban odafigyel a másikra, amikor az éppen válságban van.